Szó és zene összecsengett azon a pénteki emlékesten, amelyet a két hónapja elhunyt Dankó János nagyváradi zeneszerző tiszteletére szervezett Tokaji Ágnes kollégája.
A nagyváradi Posticum Kulturális és Ifjúsági Központ adott otthont a közel másfél órás kamaraestnek, amelyen a komponistáról barátai, kollégái, tanítványai emlékeztek meg műveinek előadásával, illetve Meleg Attila és Meleg Vilmos színművészek szavalataikkal és megemlékező gondolatokkal idézték fel a Dankó Jánossal együtt töltött esztendőket.
A zenész kollégák – Tokaji Ágnes, Costin Éva, Oláh Boglárka, Costin Albert (hegedű), Thurzó Sándor József (brácsa), Marcu Ágnes, Bozsódi Beáta (cselló), Réthi Brigitta Éva (szoprán) és Nagy Kristófi Dániel (zongora), a zeneszerző egykori tanítványa nemcsak Dankó szerzeményeiből válogattak, hanem felcsendültek még Réthi Brigitta-, Georg Philipp Telemann-, Johann Sebastian Bach -, Frédéric François Chopin-művek is. Tokaji Ágnes azt is hangsúlyozta, hogy a kiválasztott darabokat Dankó János egytől egyig a Varadinum vonósnégyesnek vagy a kvartett valamelyik tagjának ajánlotta. A zenei momentumok közben Meleg Vilmos Illyés Gyula Bartók című költeményét szavalta el, Meleg Attilától pedig, aki közel harminc évig együtt dolgozott a zeneszerzővel, Szilágyi Domokosnak a Tücsök és a hangya című versét hallhatta a közönség.
Az emlékest végén Ismét elnémult egy zongora című nekrológgal emlékezett Dankó Jánosra Meleg Attila. Felelevenítette együttműködésük évtizedeit, a remek humorérzékű zenészt, akire mindig számíthattak a kollégái, és aki a gyerekeknek is kiváló zenéket szerzett. „Számára templom volt a bábszínház, szerette a munkáját. A rendezők szívesen dolgoztak vele, hiszen tovább tudta álmodni a varázslatot. A felnőtteknek komoly zeneműveket írt, mert az is volt a fejében, szívében, hát ki kellett írnia magából. Gyerekeket, fiatalokat tanított zongorázni.” – fogalmazott Meleg Attila.
Sükösd T. Krisztina