dsc_0089-kisebb  “Kezdem azzal, amivel egy kedves hölgyolvasónk, rendszeres színházlátogató megbízott a vasárnap esti előadás után: „írja meg, hogy sajnálhatja, aki nem látta ezt a műsort”.

A műsor pedig a Nagyváradi M. M. Pódium A titokzatos Karády Katalin. Ez lett a vesztünk… címet viselte, főszereplője a Karádyt megtestesítő Molnár Júlia, az őt zongorán kísérő Bogdán Bódis Ádám és a színpadon a társalgópartner szerepét és az összekötő, felvezető szöveget is vállaló Meleg Vilmos rendező volt.

Karády színpadi megjelenítése távolról sem könnyű feladat, Molnár Júlia azonban, mint kérdésünkre elmondta, 22 éves évesen hallotta először dalait, és azóta vágyik egy ilyen estre. Ma az énekesként is kiváló, mostanában az Aradi Magyar Színház Jelen Házban megtartott műsoraiban többször is látott művésznő karrierjének 30. évében jár, és elárulta: kicsit megijedt, amikor a Karády-műsor kezdett kibontakozni, hiszen tudta, hogy hangjában (ő szoprán, a megtestesített díva alt volt), megjelenésben sem hasonlítanak egymáshoz. Éppen ezért nem is utánozni akarta sajátos hajviseletét (amely annak idején divatot teremtett), sajátos mély búgó hangját (amiről messzire megismerni Karádyt), a szexszimbólummá vált nőt, hanem megismertetni különleges személyiségét és az általa képviselt életérzést.

A nézők szerint sikerrel járt.

Meleg Vilmos rendezőtől és a művésznőtől hallottuk a műsor történetét. Megírására az éppen „otthon”, Nagyváradon tartózkodó Nemlaha György zenetörténészt, neves szerkesztőt kérték fel, aki igent mondott, bizonytalan határidőre, de annyira elragadta a feladat szépsége, hogy már egy hét múlva telefonált: „Gyerekek, megvan”! Meleg Vilmos aztán kettejükre alakította a kitűnő szöveget (amiből húzni is kénytelen volt, hisz a dalokat is be kellett illeszteni a másfélórás műsorba), színpadra alkalmazta – és idén február 19-én be is mutatták Váradon – hatalmas sikerrel.

Ami – az előadáson túl – alighanem Karády (született Kanczler) Katalin különleges és sok tekintetben titokzatos személyiségének is tulajdonítható. Üstökösként tűnt fel a magyar sanzon és film egén, mindössze egy évtizedet (1939–1949) tündökölt, az első igazi magyar filmsztárrá vált, hogy aztán – 1951. február 19-én az országot elhagyva csak halála után, 1990. február 19-én térjen vissza. De akkor – minden eddigi szokást felrúgva – a budapesti Szent István Bazilikában ravatalozták fel, és óriási tömeg kísérte utolsó útjára. 1944-ben a nyilasok letartóztatták, megverték, többek között kémkedéssel, zsidóbarátsággal vádolták, a 40-es évek végén a kommunisták betiltották. Tíz év alatt húsz játékfilm, több kisfilm, számtalan hanglemez készült a „végzet asszonyával”, akit aztán letiltottak és „hivatalosan” elfelejtettek, de 2001-ben, már halála után, film készült róla és az általa megmentett egyik zsidó munkaszolgálatosról, a bámulatos tehetségű szövegkönyvíró G. Dénes Györgyről, azaz Zsütiről.

Nos, ennek a színész-énekesnek állított szép emléket Molnár Júlia és Meleg Vilmos, a Karády életét bemutató szöveggel és mintegy negyedszáz dallal. Köztük a legnagyobb Karády-slágerekkel (Ezt a nagy szerelmet Tőled kaptam én, Mindig az a perc, Hiába menekülsz, Hamvadó cigarettavég stb.), amelyeket az idősebb nemzedék, legalább dallamról vagy refrénről, egy-két sorról ma sem felejtett el. És a műsor által az előadó személyéhez is közelebb került.

Köszönet a szép estéért, és… tényleg sajnálhatja, aki nem látta.”

forrás: Nyugati Jelen, AradIMG_2119 IMG_2111