Az író, ahogyan a rendező, megálmodik, maga előtt lát egy történetet, egy eseményt képként leperegni, amelyről azt szeretné, hogy ne csak az ő fantáziájában létezzen, ne csak az ő szeme előtt jelenjen meg, hanem mások is lássák és átérezzék, amit ő. Ehhez kell nagyon sok ember áldozatos munkája, a színészektől és statisztáktól kezdve a zene szerzőjén át a díszlet megtervezőjéig…
A dráma egy középiskolában játszódik, és a tanulók szemszögéből mutatja be 1956-ot, meg a forradalmat és szabadságharcot megelőző időszakot, továbbá az orosz bevonulást. Az iskolában is megmutatkozik a „Vörös Csillag” hatalma, vagyis a tanárok felett „uralkodó” párttitkár és a diákok felett hatalmat gyakorló DISZ-titkár (Demokratikus Ifjúsági Szövetség) önkényuralmi hozzáállása.
De a diákok nemet mondanak, leszedik az osztálytermekből Rákosi képeit és a vörös csillagokat. Hogy hulljanak a csillagok! Közben a pesti utcákon zajlanak az események, amelyekbe a diákság is aktívan bekapcsolódik. Sokaknak ez nagy kaland, amellyel dicsekednek nem aktív társaik előtt.
A dráma főszereplője néhány diák és néhány tanár. Meg persze a diákszerelem, amely veszélyben is, vagy éppen a veszélyben bontakozik ki. Méghozzá Budapest-Nyíregyháza „vonalon”, meghallgatva a határon túli magyarság, például a magyar küzdelmek mellett hangosan kiálló erdélyiek, nagyváradiak hangját!
A világ, a szovjet hatalom viszont nem akarja a magyar szabadságot! A világ másik fele meg tehetetlenül nézi az orosz beavatkozást.
Művemmel emléket kívánok állítani az időszak neves és névtelen magyarországi, ezen belül budapesti, nyíregyházi és nagyváradi hőseinek, továbbá azon embereknek, akik kimentek akkor az utcákra. Látták, figyelték az eseményeket, véleményük volt, és cselekedtek is, amikor kellett…
„A programot az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság támogatja”.
Ősbemutató Nyíregyházán, október 17-én
