Loading...

Szalontán járt az M. M. Pódium

A Grimm testvérek egyik legnagyobb klasszikusát, a Jancsi és Juliskát adták elő az M. M. Pódium lelkes tagjai Nagyszalontán, ami minden korosztály számára tartogat mondanivalót, így a legapróbb ovisok és az általános iskolások is megtalálták benne a nekik szánt tanulságot. Ha, mi ,felnőttek is végigpörgetjük a történet eseményeit, azt gondolom óriási súlya van e mese mondanivalójának a mai személytelen világban.

Amikor felszínes online ismeretségek mögé bújunk, arctalanul tetszikeljük, vagy éppen kommenteljük a mások által bemutatott fantom buborék-világot, nem mehetünk el az „igazi” értékeink mellett sem. Jómagam is haszonélvezője vagyok úgy a világháló, és más, a modern kor nyújtotta eszközök használatának, de hiszem, hogy a gyermekkor a legmegfelelőbb arra, hogy megteremtsük az egyensúlyt a még nyitott kicsi lelkekben a jó-rossz, új-régi, hasznos-felesleges között. Erre tökéletes teret adnak ezek a csodálatos mesék, amiken mi is felnőttünk, így gyermekeinknek is csak hasznára válhat. Ezt nemcsak én gondolom így, hanem azok a kollegák is, akik időt nem sajnálva olyan tankönyveket illetve munkafüzeteket állítanak össze, amikben megpróbálják a fentebb említett egyensúlyt megteremteni. Éppen ezért az M. M. Pódium mesejátéka, talán nem is jöhetett volna jobbkor, hiszen a másodikosok román órán az új tankönyvből, mely digitális anyaggal is szolgál épp ezt a mesét hallgatták meg és dolgozták fel. A román nyelven is hallott mesében megismert új szavakat csak úgy hadarták egymás után a gyerekek, megelégedettséggel nézték a tanító nénik, hogy megvalósult az igazi egység az elmélet és gyakorlat között, biztos úgy mentek ma haza a kicsik, hogy tudták, sőt két nyelven el is mesélték az eseményeket.

Az előadás után a művészek – Miklósik Gellért, Kádas Ferenc, Marin Lucia – apró közönségtalálkozót rögtönöztek, volt nagy öröm azokban a pillanatokban, mikor meg lehetett érinteni a főszereplőket: a bábokat. Csillogó szemek jelezték vissza a társulat vezetőjének, Meleg Attilának, hogy érdemes volt sok évvel ezelőtt nagyot álmodni, létrehozni Nagyvárad első magánbábszínházát, feladni a mindennapi kényelmet ilyen alkalmakért, néha ázni-fázni, utazni, korán kelni, kutyafuttában itt-ott enni, pici, de annál befogadóbb, vagy éppen elegáns termekben játszani lelkes kicsiknek, és tenni valamit a közért, s nemcsak önmagunkért, ami a társulat ars poeticaja is egyben.

Tiszta szívemből örülök, hogy egyre több magyar közösség gondolja azt, hogy értékelni kell a művészek munkáját, pártolni azzal, hogy részt veszünk az előadásokon, legyen az kőszínház vagy egy kicsi magántársulat, akik bevállalják, hogy házhoz hozzák a csodát, amiből táplálkozhatunk kicsik, nagyok egyaránt.

Szeretettel várjuk őket vissza Nagyszalontára a legújabb hagyományőrző, magyar irodalom gyöngyszemeiből szemezgető nyílt magyarórával, amivel már bejelentkeztek az Iskola másképp-hetére megszólítva a költészet hol szomorú, hol vicces nyelvén a nagyobb diákokat is. Köszönjük a lelkes munkát!

Szallós Ildikó, tanító

Forrás: Reggeli Újság