Az Aradi Magyar Színház szervezésében vasárnap délután és kora este két előadáson lépett fel a Jelen Ház nagytermében a nagyváradi MM Pódium Színház a De csuda volt… című műsorával, amellyel idei februári ígéretüknek tettek eleget, miszerint a Lári fári… című előadásnak folytatása is lesz.
Ez utóbbi ugyanis a 150 éves magyar operettnek csupán valamivel több mint ötven évét fogta át, a Csárdáskirálynővel zárva, amúgy az egészet Kálmán-korszaknak aposztrofálva. A magyar operett történelme azonban ezzel nem zárult le, sőt: jött az ún. dzsessz-operett korszaka, amely szinte a múlt században az 50-es évekig tartott. Nos, ezt az időszakot – amely sokunkhoz személyesen is igen közel áll – igyekezett a rendelkezésre álló mintegy másfél óra alatt összegezni az előadás, amelyet Kele Krisztina, azt est egyik primadonnája állított össze.
A nagyváradi társulat előadásainak egyik jellegzetessége, hogy a közönség messzemenő kiszolgálásán túl – gondolok itt a kiváló énekesekre, a ragyogó tánckarra, az egyszerű de nagyszerű díszletre, és nem utolsósorban a kifogástalan kosztümökre – valami pluszt is kíván nyújtani. És ezt a tartalmas összekötő szöveggel, illusztráló prózai jelenetekkel oldják meg, amellyel – mint ezúttal – sokszor abszolút újdonságként ható információkkal szolgálnak.
Nos, ez alkalommal sokak számára bizonyára nóvumként hatott az a jelenet, amelyből kiderült, hogy Honthy Hanna és Karády Katalin egyetlen alkalommal együtt szerepeltek egy operettben, mégpedig Fényes Szabolcs Sybill című alkotásában.
De ez már egy későbbi történet…
A vasárnapi előadás az előző produkcióból való „átvezetéssel” kezdődött, méghozzá két rövid Kálmán Imre-részlettel, majd jöhettek az Ábrahám Pál, Eisemann Mihály, Zerkovits Béla, Lajtai Lajos és mások szerzeményei, részletek a Bál a Savoyban, az Egy csók és más semmi, a Csókos asszonyvagy a Hyppolit című művekből. Miközben olyan közismert operettslágerek hangzottak el, mint a My golden baby, a Lesz maga juszt is az enyém, az Asszonykám, adj egy kis kimenőt, a Holdvilágos éjszakán, a Jaj, de jó a habos sütemény vagy a Legyen a Horváth kertben. Nem csoda, hogy a nagyszámú közönség egy része többnyire a színészekkel együtt dúdolta az ismert dallamokat, és többször is felhangzott a vastaps.
Az előadás során elhangzottak olyan legendás nevek, amelyek meghatározták ezt a korszakot, és amelyeket – hála a magyar tévé egykori közvetítéseinek, de mostani műsorainak is – az ország nyugati közönsége „közeli” ismerősökként tarthat számon. Elég a Latabárokat, Kiss Manyit, Feleki Kamillt, Dayka Margitot, Mezey Máriát, Páger Antalt, Gózon Gyulát, Kabos Gyulát, sőt Jávor Pált is megemlíteni.
Az előadáson közreműködött Molnár Júlia, Kele Krisztina, Meleg Attila és Varkucs Róbert, a tánckar tagjai Korda Árpád, Farkas Beatrix, Szallós Ildikó és Sajgó-Bezgédi Norbert voltak. Jelmeztervező Schneider Mária, tervező Lajtos Éva, koreográfus Marin Lucia, az előadást Meleg Attila rendezte.
És, ha az elején volt egy kis Kálmán Imre-átvezetés, ez nem maradhatott el a végéről sem. A már említett, Fényes Szabolccsal kapcsolatos jelenet már egy utalás volt a nagyváradi társulat további, zenés színházi terveire. Amint azt Meleg Attila, az együttes vezetője a Nyugati Jelen kérdésére elmondta: már gondolkodtak egy folytatásban, amely akár musicaleket is magába foglalhat. Egy a lényeg: amíg a közönség igényli, fenn ragyoghat az operett csillaga – tette hozzá.
Kiss Károly
De csuda volt…
