Az előadásban tulajdonképpen a nagy kihívás az emberek és állatok közötti különbségtétel. A beszélő macska, és az óriás átváltozó varázsló olyan mesés elemek, amelyek a bábszínházat rendező számára nagy lehetőséget jelentenek, és egyben nagy kihívást is. Ezért az előadás bár ember mese, mégis a látványos átváltozás, illetve a Csizmás Kandúr főszereplése teszik különlegessé. A sok szereplő leépítésével megpróbáltam a cselekményre összpontosítani, azért hogy az ifjabb közönségünk is értse a Csizmás Kandúr történetét.
Mintegy hűséges táltos paripa, ezzel az előadással jutottunk el 1996-ban Brnoba (Csehország), Pozsonyba (Szlovákia), valamint a nyíregyházi és debreceni állatkertbe, egy olyan európai program keretében, amely arról szólt hogy mentsük meg az állatkerteket („Bábszínház az állatkertekért”).
Azóta változott a társulat, változtak a díszletek, a kellékek, a bábuk, de Perrault meséje ugyanolyan hatással van a közönségre.
Külön köszönetet kell mondanom néhai zeneszerzőnknek, Dankó Jánosnak a remek muzsikáért, valamint tervezőinknek, akik folyamatosan újítják a színpadképet: Kádár Zoltán, Nagy Emília, Bányai Sz. Katalin, Lajtos Éva, Cosma Mircea.
Meleg Attila, rendező